Ez a magyar kisközség már a középkorban fennállott. Az 1548. évi adóösszeírásban teljesen elpusztult helységként van felvéve. 1562-63-ban a török hódoltsághoz tartozott, a szécsényi szandzsák községei között. A későbbi összeírásokból hiányzik. Az 1715-1720. évi összeírásban is csak 5 magyar háztartással szerepel. 1770-ben Horváth György volt a földesura. A XIX. század első felében Bay Ferenc birtoka volt, kinek halála után, 1820-ban özvegye, szül. Fáy Ilona, majd örököse, Gyürky Pál birtokába került. Később a báró Podmaniczky család is birtokos volt itt, majd Kandó Aladár volt nagyobb birtokosa és az övé volt a községhez tartozó Hadászó és Kőkút puszta, valamint a kőkút-pusztai kúria is, melyet még báró Podmaniczky Mihály építtetett.